A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt) 117. § alapján a munkaidő a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó időtartam, amibe bele kell számítani a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység időtartamát. Eltérő rendelkezés vagy megállapodás hiányában a munkaidőbe a munkaközi szünet időtartama – készenléti munkakör kivételével – nem számít bele. Az Mt. nem ad pontos meghatározást arra vonatkozóan, hogy mely időtartamokat kell a munkaidő részének tekinteni, így erre a bírói gyakorlatban találunk iránymutatást. A munkaidő elsősorban a munkával töltött idő, de előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor tényleges munkavégzés nem történik, de mégis munkaidőnek kell tekinteni az e nélkül töltött időt. A bírói gyakorlat alapján része a munkaidőnek a munkavégzésre való készenállás, ha az időben nem különül el a munkaidőtől, a munka...